Son

2016. augusztus 12., péntek

Írói válság, vagy mi :(

Sziasztok! Igen, RENGETEG ideje nem adtam már jelet magamról ezen a blogon, még így sem, hogy nyár van. Időm néha van néha nem. Az igazság az, hogy sehogy sem tudom rá venni magam, hogy írjak. Lehet, hogy lusta vagyok. Vagy egyszerűen nem tudom, hogy folytassam. Tudom mit akarok elérni ezzel a bloggal kapcsolatban, tudom, hogy milyen végkifejletet akarok. De nem tudom, hogy kezdjek neki. Láttam, hogy leiratkoztatok, mert nem nyújtottam új fejezetet, és tényleg, ezer bocsánat. Viszont semmiképp nem hagyom abba a blogot, ne értsétek félre. Wattpadon is, mindkét sztorimba kéne már írnom, és ha kedvem van az íráshoz, akkor elsősorban oda is írok. Amit nagyon sajnálok. Lehet fő ok, hogy most kaptam meg a gépem ( tönkrement a merevlemez, de nemlényeg) , és telefonon annyira nem szeretek írni, mint gépen. Pedig ezzel sokak máshogy vannak. Itt jobban utána tudok nézni dolgoknak, számomra kevesebb az esély, hogy rontok és nagyobb felületen mozgok. De az biztos, hogy valamikor folytatom a blogot. Viszont ebben semmi rendszeresség nem lesz, hiába szeretnék próbálkozni vele. Nemsokára újra mehetek vissza koliba, ráadásul most több tantárgyam is lesz, újra meg kell próbálnom a nyelvvizsgát, mert csak a fele lett meg ( picsába a magnóval) és itthon szeretek írni, ahol nem lehelnek a nevelőtanárok vagy az AJTP-s idióták ( nem mind az, csak néhányat rühellek) a fülembe.
Szóval nagyon, nagyon, nagyon, nagyon sajnálom, pudingjaim.
A 2. évad 1. fejezetét már elkezdtem írni, viszont nem szeretnék félig kész munkát posztolni, szeretnék egy megfelelő hosszúságú és tartalmakkal teli részt létrehozni, és remélem, hogy megértetek.
Ha van valami ötletetek mit tudnék tenni, vagy csak időspórolással kapcsolatban bármi, tényleg BÁRMI  ötletetek/ mondandótok van, szívesen olvasnám őket.
Bocsánat drágáim, és ígérem, próbálok tenni valamit az ügy érekében!!!

Friderika S.

2016. március 11., péntek

24. fejezet ( évadzáró rész)

Na igen. Ide is elérkeztünk. Azért gondoltam, hogy ez bizony egy évadzáró rész, mert teljesen lezár egy szakaszt Luca életéből. Tudom, régen kellett volna már ezt hoznom, vagy valami életjelet magamról, de na. Remélem tetszeni fog nektek, és várom a tippeket, mik lesznek a következő évadban:D A másik évad első része nem tudom mikorra lesz várható, addig szeretnék pár újítást, de azok még nem biztosak.
Puszil és ölel titeket
Pudiing


Tette amit kértem, a sebességkorlátokat megszegve hajtott a rendőrségre. Nem telt bele 10 percbe, hogy odaérjünk. Kiszálltunk a kocsiból, és már rohantam volna befelé, csakhogy a tény, hogy egy golyó van a lábamban, igenis megnehezítette.
Tanárom hozzám rohant és felkapott az ölébe, de mielőtt bármit is szólhattam volna, elkezdett sietősen befelé menni. Ahogy beértünk rengetegen néztek ránk, majd jött pár rendőr. Váó, egy rendőrségen kik jöhetnek? Hülye vagy Luca...
- Jó estét! Meglőtték és azt mondta ide jöjjek ne a kórházba és... - kezdte mondani az engem tartó isten, aki aggódva is észveszejtően nézett ki. Várjunk, mi? Hol járok?
- Felszeretném dobni a bandát akit keresnek. A kajáldás rablás, drogcsempészet, kísérelt emberi ölés, betörések. Mind ők voltak. A gyógyszer gyár melletti sikátor a menedékük. Körül-belül 25 percük van míg elmennek. Vigyázzanak mert sokan vannak é-és - akadtam meg beszédemben ugyanis megszédültem és fejem is megfájdult így összeráncoltam homlokomat és sokat pislogtam, hogy ne ájuljak el. Még nem. - , a...a vezetőjük egy nő, azt hiszem 20-21 éves és....és a neve... a neve.... ha elmondom ígérjék meg... ígérjék meg, hogy nekem nem lesz semmi bajom. Hogy én nem kerülök oda ahova ők, és, hogy a családom - kezdtem el sírni, a félelem teljesen átvette felettem az uralmat, szinte egész testem remegett, mint a nyárfalevél. - Nem fogja őket senki sem bántani, ugye? - és itt K.O.
A rendőrbácsi biccentett egyet, a többit már küldte a helyszínre, beültek a rendőr autóba és elindultak lezárni az életem egyik legrosszabb szakaszát. Elmotyogtam Kenta igazi nevét aztán a bácsi megsimogatta az arcom megígért valamit, de már nem hallottam mit. Semmit sem hallottam. Elájultam.
***
Legközelebb mikor felébredtem a szokásos kórházi szagot éreztem. Mint a filmekben, a gép csipogását a nyitott ablakból beszökött szellő vitte arrébb. Mikor szememet kinyitottam hamar vissza is kellett csuknom, mert a fény erős hatással volt retináimra, én pedig megelőztem kiégetésüket. Amint sikerült rendesen kinyitnom a szemem, körülnézhettem a szobában. Nem volt bent senki rajtam kívül, az ágy mellett volt két szék, az egyiken pedig egy utazótáska. Ahogy kicsit nyújtóztam, hogy beletekintsek, láttam benne az én ruháimat. Mielőtt még bármit is csinálhattam volna velük, vagy akármivel is, nyílt az ajtó és a már ismerős orvost pillantottam meg. Ő volt az, aki bekötözte a fejemet, mikor drága Oli leejtett a hátáról. Onnantól meg már ismerős a történet.
- Hát felébredt a kisasszony! - mosolygott. Azonban a múltkorival ( jó régen volt már) ellentétben, most szemei alatt sötét karikák húzódtak, arcán itt- ott fellelhető volt pár ránc, de még így is helyesen festett korához képest. Ha anyám egyedülálló lenne, ezer százalék, hogy szívesen bemutatnám neki. Mondjuk, gondolom már találkoztak, hisz én itt vagyok a kórházban, ő az orvosom és hát.. na. Értitek.
- Fel - hangom rekedtes volt, torkom pedig ki volt száradva. Segített felülni és kezembe nyomott egy pohár vizet. Nagy kortyokkal hamar elpusztítottam a pohár tartalmát.
- Jaj, te lány, mibe keveredtél!? - sóhajtott hatalmasat.
- Semmi jóba.. - szemeim megteltek könnyekkel, de biztos nem az orvosom előtt fognak kihullani. Az orvos látván ezt kicsit megilletődött és megsimogatta a hátam.
- A lábadat megműtöttük, kiszedtük belőle a golyót és szerencsére semmi komplikáció nem akadt a műtét során. Még egy hétig bent tartjuk, aztán ha ép lesz és egészséges hazamehet. A lába fájni fog még egy darabig és a kötésre vigyázni kell. Szerintem mindent elmondtam - mosolygott rám.
- A családom? - néztem rá félve.
- Kint vannak, de egyszerre csak egy ember jöhet be. Illetve majd a rendőrség szeretné kihallgatni önt.
- Rendben, de a testvéremmel szeretnék előtte beszélni. Utána jöhetnek a rendőrök. Aztán anya. - biccentettem oldalra a fejem kétségbeesetten az 'anya' szót kimondva.
- Akármit, kislány. Behívom - mosolygott rám, de nem az a bíztató orvos féle mosoly volt, hanem az az őszinte. Amitől az ember ténylegesen lenyugszik.
Amint becsukta az ajtót nemsokára ki is nyílt és belépett rajtam drága ikrem, akit a világért se cserélnék le. Szemei fáradtak voltak, de kicsit megnyugodtak amint észrevette, hogy semmi komolyabb bajom. Leült az üres székre és megfogta a kezem, majd ráhajtotta a fejét. Nem szólt egy szót se, csak voltunk ketten, teljes nyugalomban.

Pár perc elteltével felemelte fejét mancsomról és arcomhoz hajolt. Először az arcomra majd pedig a homlokomra adott puszit.
- Soha többé ne csinálj ilyesmit. Nem fogom bírni - nézett szemeimbe. Azok a visszatartott könnyek most kezdtek el folyni, de semmit sem tudtam kinyögni. Így is értette, tudta, hogy már rég megígértem. Ha neki nem is, magamnak biztosan. Aztán elkezdtem énekelni, hogy kicsit oldódjunk fel mindketten. Régi bevált módszer.

Hey what's up, it's been a while
Talking 'bout it's not my style
Thought I'd see what's up, while I'm lighting up
It's cold-hearted, cold-hearted

Nyugodt hangomra Kevin szeméből is kicsúszott pár könnycsepp, de nem sajtálta. Előttem sosem sajnálta az efféle dolgokat. Ilyenkor csak én voltam neki, nem anya vagy apa és nem a hülye barátai. Én, a testvére. Mi, egymásnak.

Know it's late but I'm so wired
Saw you face and got ispired
Guess you let it go, now you're good to go
I'ts cold hearted, col-hearted

Az ajtó kinyitódott és benézett a rendőr, akire emlékeztem mielőtt elájultam volna. Ránéztem testvéremre aki bólintott majd elhagyta a kórtermet. A rendőr egy másik társával jött be, a hallgató leült mellém a másik kezében pedig egy jegyzetfüzet volt, gondoltam ő fogja leírni amit mondok. Biztonság kedvéért egy ilyen kis lehallgató cucc is felvette az egészet.
- Szeretnénk, ha elmesélnéd az egészet. Hogy kerültél kapcsolatba velük, mik történtek míg ott voltál, miket hallottál, egyszóval mindent - nézett jelentőségteljesen a szemembe. Minden elmondtam olyan részletesen, ahogy csak lehetett. Kábé egy órán keresztül mást nem csináltam, csak bevallottam mindent. Teljesen őszintén. Kaptam keresztkérdéseket, hogy nem hazudok-e, stb. De teljesen őszinte voltam, felőlem akár hazugságvizsgálót is hozhattak volna. Végig a szemébe néztem nem félve attól, hogy rendőr. Azt mondta, hogy nem emeltek vádat rám van a családomra, hogy megúsztam, mert ilyen információkat senki nem tudna szolgáltatni. Elmondta, hogy lehet, nem mindenkit kaptak el, de aki ott volt, beleértve Kentát is, elfogták. Mondták, hogy ne féljek, nem fog velem semmi rossz történni. Hevesen bólogattam és reméltem, hogy így is lesz. Megköszönték, hogy őszintén elmondtam mindent aztán elmentek.
És találjátok  ki ezután ki jött.
NANÁ HOGY ANYA
Először megölelgetett, puszilgatott, aztán mondta, hogy büszke, hogy ilyen éretten tudtam viselkedni és feldobtam őket, aztán dühös volt mert ilyeneket csináltam és még rendőr is faggatott. Próbáltam teljes póker arccal hallgatni ingadozásait de a végére már mind röhögtünk. Aztán mondtam, hogy nagyon álmos vagyok és pihennék mire azt mondta rendben, elmegy de még egy látogatót azért engedjek be mert sokat köszönhetek neki. Őszintén, fogalmam sem volt kire gondolt.
Amikor belépett az a személy, akinek végig el kellett viselni ezt a zűrzavart a szívem mintha kihagyott volna egy ütemet és csak a gép gyorsabb csipogására eszméltem fel. Szúrósan néztem a kütyüre, mire tanárom elnevette magát.
- Örülök, hogy semmi komolyabb bajod nem esett - mondta és küldött felém egy szívdöglesztő mosolyt. Ott helyben képes lettem volta elolvadni, hát még akkor amikor egy virágot rakott az ágy mellett lévő éjjeliszekrényre. Fehér rózsa, a kedvencem. - Mintha hallottam volna valahol, hogy ez a kedvenced - kezdte vakargatni nyakát majd idegesen beletúrt a hajába. Elvigyorodtam és kihúztam kezét hajszálai közül.
- Igen, köszönöm szépen - simítottam meg kézfejét. Még magam sem értettem cselekedetemet, egyszerűen nem gondolkoztam és elfelejtettem, hogy a tanárom ül itt. Heves sajnálkozásokban elvettem a kezemet de ő visszahúzta.
- Mondanom kell valamit - kezdte mire felvontam a szemöldökömet. - Amióta rád tévedt a szemem még legelső nap, szokatlan vonzalmat érzek. Egyszerűen ha te jelen vagy, elfelejtek minden normális dolgot ami körülöttem van és úgy érzem, hogy gázabbnál gázabb dolgokat makogok össze. Amikor az osztályteremben voltunk és belenéztem a gyönyörű szemeidbe, azt hittem képes lennék azonnal megcsókolni. Aztán az irodámban is teljesen elvesztettem a fejemet amiért utólag is bocsánatot kérek - hajolt közelebb az arcomhoz majd kezével megsimogatta a puha bőrfelületet míg én csak értetlenül hallgattam amit mond. - és én azt hiszem... azt hiszem beléd szerettem.
Mindvégig szemeimbe nézett és nem úgy tűnt, mintha nem mondott volna igazat. Biztosra vettem, hogy a fejem már paradicsom vörös így mielőtt gondolkodtam volna kezeimmel megfogtam az arcát és magamhoz húztam, hogy egy csókot lehelhessek puha ajkaira.
Szorosan tartott, egyik keze derekamat simogatta míg mi hevesen csókolóztunk. A levegőhiány választott szét minket annyira, hogy egymás szemébe nézve felnevessünk az egészen és itt mindketten tudtuk, nincs megállás.
Új fejezet kezdődik mindkettőnk életében.

2016. január 23., szombat

23. fejezet

Sziasztok pudingok! Köszöntöm az újakat is, nagyon boldog vagyok, hogy ennyien lettetek.!♥ Már 48 feliratkozó és több mint 29,000 megtekintés, úristen, elképesztőek vagytok!*q*
Régen jelentkeztem már a suli miatt, de nagyon jó lett a félévim és remélem nektek is♥ És a felvételizőknek is drukkolok!
Jó olvasást, kicsikéim!:)♥
Pudiing


A suli. Nem tudok mást mondani, de ezerrel kell tanulni és hiába volt az, hogy jaj kimegyek a haverokkal, már nem érünk rá. Egyikünk se.
Rengeteg házit adnak, tanulnivalót hiszen mégiscsak egy nagyon jó gimnáziumba jöttem és akármilyen meglepő, de én is sokat tanulok. Igen, mert észhez tértem miután minden tanár na meg apáék magyaráztak nekünk a nagybetűs "JÖVŐRŐL".
Drága testvéremmel sokat tanulunk együtt, de amilyen hülye az én fejem némelyik tantárgyhoz, úgy az övé is.
Ami meg Petét illeti, még mindig együtt van azzal a szőke csajjal, akinek nevét a mai napig nem tudom. Viszont már nem kerül vagy ilyesmi, ugyanúgy beszélünk suliba és hülyülünk Oliékkal a szünetben.
Az osztályközösség is jelentősen javult. A tánc óta már köztünk, lányok közt is minden rendben, nem próbáljuk meg megölni egymást Klauval, egyszerűen elmegyünk egymás mellett és mindketten próbáljuk könnyebbé tenni a másiknak a dolgokat.  Nem az, már többször kiosztott a fiúkkal kapcsolatban, de nem érdekel mit gondol más. Továbbra is a bandás pólós, bakancsos Puding vagyok, aki néha átváltozik lánnyá. Ennyi.
Justinnal is sokat beszélek, hol facebookon, hol skypeon de van, amikor csak írunk egy levelet a másiknak. Rengetegszer bevonja régi, legjobb barátnőmet a beszélgetésbe, és van amikor le is rázzuk a sok csajos téma miatt. De ő rendes és készséges, így olyankor kacsint egyet majd köszönés után távozik a szobából. A sajátjából.
Viszont az osztályfőnökkel semmi sem változott. Mintha egy idegen lennék neki, és nem értem miért.

***

Este volt, 11 óra. Éppen sétáltam haza Anntől, mert közös beadandót csináltunk. De nem tudtam mi lesz a dolgok vége.
Egyszer csak befogták a számat én pedig egyből elkezdtem kapálózni, ami valljuk be, nem sokat segített. Kezeimet leszorította és elkezdett nekem suttogni.
- Azt hiszed, hogy így kiszállhatsz? 
Tudtam ki volt Ő.  Azóta a fegyveres dolog óta nem akarok velük semmilyen kapcsolatba kerülni. Ők egy nagy hiba az életemben, a dolgok mikre rávettek még inkább. Teljesen ki akarok szállni, bármi áron.
Betuszkolt az ismerős kocsi hátsóülésére, lekötözte a kezem és befogta a számat egy ronggyal. A kocsi gyorsan hajtott, de Kirk szerencséjére nem jött egy rendőr se. Elvitt a helyükre, ahol minden megbeszélés folyni szokott, egyenesen Kentához. Amikor letérdeltetett előtte kivette a számból a rongyot mire én sikítani kezdtem. Nem volt jó semmire, csak egy hatalmas pofont kaptam.
- Ejnye, Luba, nem hittem, hogy ennyire örülsz nekem. Hiányoztam? - mondta rekedtes hangon.
- Hiányoztál a fenének! Engedj el és nem árullak el titeket a zsaruknak - szinte köptem a szavaimat, mérhetetlen düh látszódott egykori barátom arcán.
- Nevetséges dolgokat nyögsz. Ha mi megyünk, mész te is - jelentette ki magabiztosan de vigyora helyét egyből összepréselt szája vette át következő szavaimra.
- Ne hidd, hogy bármi is lenne. Nekik csak a kurva infó kell, ha feltételeket szabok, azt teljesítik, mégpedig beköpök itt mindenkit, én pedig végignézem, ahogy az egész bandád a sitten rohad. Legvészesebb esetben is könnyítenek rajtam a vádak, hogy én voltam az, aki feldobott titeket. Márpedig még bosszúra se lesz esélyed, amennyi mindent csináltál, egész életedben ott rohadhatnál el! - a végén már szinte ordítottam és annyira felhergeltem, hogy kihúzta csizmájából a pisztolyát és felém szegezte.
- Akkor egyszerű nem? Csak meg kell halnod. Sajnállak, Lubo, igazán tehetséges voltál - mondta majd meghúzta a ravaszt de elvétette, mert csak a lábamat találta el. Nem készült arra, hogy hátraugrok és nem a fejemet éri a golyója.
Hihetetlenül féltem. Futni sem tudtam a lábamban lévő golyó és az onnan szivárgó vér miatt. A fájdalom viszont adott egy löketet és tombolt bennem az adrenalin. Kint voltam az utcán szerencsémre jött egy kocsi ami hirtelen lefékezett előttem, hisz az úton álltam. Mivel jöttek utánam hamar bepattantam a kocsiba és a sofőr felé fordultam. Meglepetésemre és sajnálatomra, de azt kívántam, hogy bárki legyen az, csak ne Ő.
- Luca? Mégis mi... - nincs idő. Nem vágod?
- Hajts a rendőrségre! - halottam egy durranást, ami valószínűleg valamelyikük fegyveréből jött. - Siess, nem érünk rá!
Hallgatott rám és egyből a gázra taposott és elindult a rendőrség felé. A lábamra néztem, ami csupa vér volt, észre se vettem a szemeimből záporozó könnyeket.
- Van egy rongyod vagy öved? - néztem ismételten osztályfőnökömre aki idegesen, semmit sem értve markolászta a kormányt, ujjai ki voltak fehéredve a befektetett erőtől.
- Van egy a kesztyűtartóban - szorította össze az állkapcsát. Nem törődve túlságosan vele kivettem az említett helyről egy rongyot és vérző sebemre szorítottam. - Jézusom, te megsérültél! Mégis mi a rohadt fene folyik itt? Kórhá...
- Nem, nem viszel a kórházba. A rendőrégre viszel, besegítesz, én pedig feldobom azokat. Az én hibám, hogy rossz társaságba keveredtem régen.
- Akkor a múltkor.. - hagyta félbe mondatát, rosszat sejtve.
- Igen, igen de haladjunk már kérlek. Túl sok vért vesztek.
Ki gondolta volna, hogy tudok éretten is viselkedni, a kétségbeesett lányka helyett?

2016. január 3., vasárnap

Díj #7 #8

Ismét kettő díjjal tudok szolgálni, nagyon köszönöm!♥ Kívételesen meg is írom őket.:'D Előre bocsánat, de nem küldöm őket tovább senkinek, nem szeretnék keresgélni na meg időm sincs rá, szóval bocsánat, de most legalább kitöltöm őket.
 Szere van!:$

Ezt a díjat Niának köszönhetem, puszillak drága:$:*

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad.
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.
5. Válaszolj 12 kérdésre.
6. Tegyél fel 12 kérdést a blogoddal kapcsolatban.(nem teljesítem- mert nem küldöm tovább)
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez/ bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.
8. Cseréljetek linket.
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat. (nem fogom)
10. Tedd ki a plecsnit egy jól látható helyre úgy, hogy az én blogomhoz vezessen.


3.

1. Barackszín dominál a blogon.
2. Jelenleg 10 fejezet van fent,
3. A blognak 5 díja van.
4. A blog szeptemberben indult.
5. 20 feliratkozója van az oldalnak.
6. Ez egy Luanna Perez fanfic.
7. A "Menü" modul az első az oldalsávban.
8. A blog címe ' Titkos Szerelem '.
9. A főszereplő legjobb barátnője Soph.
10. Luanna fotózásokra jár ahol le szokták mérni a súlyát.
11. Legelőször a képe egy gyerekmagazinhoz kellett.
12. Egy szó... Aeron.

4.

1. Barna a blog alapszíne.
2. Mostanában nem nagyon megy az írás ezen a blogon.
3. Luca az egyik főszereplő, imádja a pudingot, ezért az a beceneve.
4. A design és a fejléc Jetta P. műve.
5. Tanár-diák vonzalom is jelen van, bár egyelőre csak kevésbé.
6. Ann a főszereplőnk legjobb barátnője.
7. Főhősnőnk sajnos beletalált egy rossz társaságba is.
8. Több mindenért kerülhetne már börtönbe, vagy valami ilyesmi.
9. Áron és An randiznak.
10. Sokan nem bírják Lucát mert mindig a srácokkal van.
11. Azóta a bizonyos eset óta kerüli a mekit.
12. Vége.
5.

1. Mit gondolsz Aeron viselkedéseiről?
Egyszer ilyen, egyszer olyan. Komolyan, én is rég kiakadtam volna már.
2. Szerinted körülbelül hány részes lesz a történet?
Nem tudom, 40re tippelek. +/- epilógus
3. Ki a kedvenc szereplőd?
Na vajon?:D Luan
4. Szerinted Bell befolyásolni fogja Mike - Luanna apja - viselkedését?
Nem feltétlenül.
5. Melyik a kedvenc részed, s miért?
6. Szerinted valaki befolyásolni fogja Luanna és Aeron kapcsolatát?
Biztosan. Ex-barátnő vagy valami, tuti! Nincs olyan, hogy nem.xd
7. Mit gondolsz mikor fog kiderülni Luanna titka?
Szerintem mikor kezdenek alakulni a dolgok.
8. Mit gondolsz meddig fog tartani Sophie és Ken kapcsolata?
Szerintem pont azért fog több ideig tartani, mert egyrészt Soph sem adja könnyen magát, másrészt valami miatt Ken is kezd érezni valamit a lány iránt.
9. Mit változtatnál a történeten?
Semmit
10. Mi az ami nem tetszik a történetben, miért?
Nincs olyan.
11. Szerinted hosszúak vagy rövidek a részek?
Szerintem kellően hosszúak. A tiéd után ránézel az enyémre, na arra mondja az ember, hogy rövid.
12. Mit gondolsz az írásomról, sok hibát észleltél?
Annyira nem erre koncentráltam, lényegében azt vettem észre, hogy némelyik mondatod csak pár szavas. És ezek a pár szavas mondatok követik egymást. És ezeket le lehetett volna írni egy hosszú mondatban is.  De mást nem igazán észleltem. Nagyon tetszik a blogod:)




Ezt a díjat Kerekes Heninek köszönhetem, akinek nagyon hálás vagyok, hisz sokszor vidított már fel.:')♥

1. Köszönd meg a díjat és tedd ki, hogy kitől kaptad.
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.
5. Válaszolj 12 kérdésre.
6. Tegyél fel 12 kérdést a blogoddal kapcsolatban.(nem teljesítem- mert nem küldöm tovább)
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez/ bejegyzéshez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek jól esik a visszajelzés. Ez lehet kritika, vélemény, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.
8. Cseréljetek linket.
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat. (nem fogom)
10. Tedd ki a plecsnit egy jól látható helyre úgy, hogy az én blogomhoz vezessen.


3.

1. Jetta P. csinálta a designet.
2. Jelenleg 8 csere van a blogon.
3. Leginkább a bézs/világos barna és a sötétszürke dominál. (ha jól látom)
4.  6 menüpont van.
5.  Az 'Információk' modul az 5. az oldalsávban.
6. Nemrég fel lett rakva az oldalra egy karácsonyi különkiadás.
7. Jelenleg sajnos egy kis szünetet tart a blog, ami remélem hamar változik.
8. Heni drágám, olyan kurva aranyos vagy♥
9. Az író a barátjának nevezett és nagyon meghatódtam.♥
10. A szünet előtt 6 fejezet van a blogon.
11. 10.10 -> ekkor nyitott a blog.
12. Fantasy az egyik főbb téma a blogon.

5.

1. Az, hogy bár még van mit javítani az eszed és fantáziád nem hiába van.
2. Kedvenc ételem a lasagne, ital pedig kóla ( kizárólag pepsi )
3. Kedvenc állatom a PANDAAA♥ Esküszöm, hogy más olyan aranyos, nagy, szőrős, puha, gombóc és kurva cuki  állat az égvilágon nincs és ahhw, és amikor eszik olyan nagyon aranyos és és és....♥ (úristen, gondolhatjátok :D)
4.  Hát az jellemző rám leginkább, hogy nagyon hülye, perverz, humorzsák és őrült vagyok. Ami legkevésbé sem jelent jót a szobatársaimnak. Hehe.
5. Hát ez lényegében szerintem hasonló mint az előző kérdés, de én az vagyok aki egyik nap még full feketében van, bandás póló és a többi, másik nap pedig hasonlítok egy lányra. (lol)
6. Nagyon szeretem az animéket, rengeteget láttam már ( 2008 óta nézem őket) és nagyon sok kedvencem van, de kiemelkedik a Tokyo Ghoul, Kuroko no Basuke, Haikyuu, Ino x Boku SS, Noragami, Death Parade, Naruto Shippuuden, Bleach . Najó inkább abbahagyom, naphosszat sorolhatnám.....
7. Tantárgy....fúj. Najó, ha megerőltetem magam, még azt mondom, hogy tesi. Könnyített tesis vagyok a térdem miatt, így full jó mert nem csinálok semmit.:DDD
8. Ha nagy leszek talán tolmács. Szeretem a nyelveket♥ ( de a tanároktól javarészt hányok, hogy basszák meg)
9. Van egy pár. Mondjuk, ha tudom, hogy nem neki van igaza, akkor nem.
10. Fantasy.
11. Elhiszem.:D És igen, mivel én is az vagyok. És nagyjából körülöttem mindenki.
12. Színész Dylan O'Brien (férjem, nem lopni), színésznő pedig Jennifer Lawrence ( bár az éhezők viadala utolsó két része nem tetszett, attól még jó) és Shay Mitchell ( na őt kifejezetten imádom)
Kedvenc énekesnőm Selena Gomez, énekesem pedig Justin Bieber. (no hate) Fiúbandám - habár nem kérdezted, de adok okot h leiratkozzatok - 1D, 5Sos, Green Day, Nirvana, Gazette, EXO


Köszönöm a díjakat, a többit is ki fogom majd rakni♥




2015. december 27., vasárnap

22. fejezet

Anyáék már rég aludtak mikor hazaértünk. An nem mert hazamenni abban az állapotban amiben volt, ugyanis a szülei egyből kiszagolták volna, hogy drága leányuk nem éppen józan kiscsibe.
Ikrem szobájában égett a villany, valószínűnek véltem, hogy ő is nemrég toppant be a házba. Láttam a bálon, igen szép lányokkal volt és a haverjai sem voltak olyan vészesek de a belső a lényeg, ugyebár. Azt is észrevettem, hogy Ivett - Keve osztálytársa - hatására teljesen elpirult. Nem szabad elfelejteni, erről faggatni kell!
Már mezítláb közlekedtünk a házban, ahogy előbb a járdán is. Nagyon fájt a lábunk a magassarkúknak és a sok táncnak köszönhetően, ezért látnotok kellett volna, milyen hulla fejjel lépkedtünk.
Akármennyire is próbáltunk halkan felérni a szobába, sehogy sem akart összejönni. An majdnem elesett, engem elkapott a röhögőgörcs aztán ezt követte barátnőm szitokáradata. Csoda, hogy az ősök nem keltek fel.
Mikor már épségesen a szobámban voltunk elkezdtünk vetkőzni. Levettük a ruhánkat és átcseréltük pizsire. Ann nagyon aranyosan festett a kezeslábasában, egyszerűen majd megettem. Hozzá képest az én pizsamám minden volt csak cuki nem. A rózsaszín, lámás cicanadrágom még csak passzolni sem passzolt a sötétkék, rénszarvasos pulcsimhoz. Akárhogyan is néztük, An volt az egyik véglet, én meg a másik.
Éjfél körül lehetett mikor álomba szenderültünk és még fájdalmasabb volt a reggeli kelés. Mindketten élőhalott, keserves fejjel meredtünk a másikra ami miatt mindketten felröhögtünk. Gyorsan megcsikiztem - tudni lehet róla, hogy nagyon csikis - viszont hamar abbahagytam mert a sikoltozása szörnyen bántotta a fülemet. Anya ezután be is jött, hogy legyünk halkabban, mert apa aludna. Mondta, hogy ma este vacsorázni megyünk Pete családjával ezért siessek haza suli után. Tudtára adtam, hogy felfogtam majd még értesített, hogy merre találjuk a reggelit. Ezután mindkettőnk arcára adott egy puszit és rohant dolgozni. Vörös elmormogta, hogy milyen aranyos anyukám van amit én csak egy mindent tudó mosollyal jutalmaztam.
Ezek után neki álltunk felöltözni. Mivel An nem hozott magával pólót, ezért én adtam neki. Olyat kerestem, ami nem nagyon szakadt és megy a szürke, magas derekú farmernadrágjához. Tekintve a kinti időjárásra, mindenképp melegebb öltözéket kellett rá adnom, vagy pedig keresnem még egy pulcsit. Arra jutottam, hogy odaadom neki a kék-fekete lenge ingemet a fekete kötött kardigánommal. Jól állt neki, miután felvette fehér Supra cipőjét elkezdett pózolgatni a tükörbe én pedig csak ingattam a fejemet jobbra-balra. Felvetette az ötletet, hogy öltözzünk hasonlóan én pedig vitatkozás helyett belementem, amit pedig egy hatalmas sikernek könyvelt el.
Ezért én is szintén szürke, bár kicsit buggyos fazonú farmert vettem fel aminek oldalsó zseb helyén cipzár volt így a telefonomat csak a farzsebembe tudtam elhelyezni. Felsőként a fekete madaras, fehér ingem szolgált amire egy szintén fekete bolerót vettem.
Ezután mindketten kisminkeltük magunkat a szokásos módon és lementünk reggelizni. Anya bundás kenyeret csinált aminek a felét készségesen befaltuk tudván, hogy Kevin úgyis megeszi a másik felét.
Így is volt, hamar behajította a kikészített ételt majd kis idő után mind együtt indultunk el a suliba. Valahol félúton csatlakozott hozzánk testvérem két osztálytársa, nevükön Ádám - akinél múltkor Keve ott aludt - és Attila. Ők mentek hátul, míg mi Annal elszórakoztunk - nagyjából rajtuk.
A suliban a téma még mindig a tegnapi gólyabál körül forgott. Az osztályban mindenki szörnyen sápadt, másnapos fejjel meredt előre.
Egy laza spanyol után, ahol megint le lettünk szidva nemtanulásunk végett egy kevésbé laza tesi következett- másoknak. Én könnyített tesis vagyok a térdem miatt, de még tesizni se tesiztem ugyanis mondtam a tanárnak, hogy meghúztam a lábam. Egy óra telózás, juj de jó nekem!
Angolon nem volt tanárunk, ezért a D osztályosokhoz ültünk be órára, semmit sem csinálva. Az infó is gyorsan elszaladt, repült felettünk az idő. Ezután pedig a kémia drága osztályfőnökünkkel. A múltkori után szinte átnéz rajtam, azóta egy óráján se szólított fel vagy feleltetett. Mindig elsőként hagytam el a termet az órája után, most viszont mivel Baluval beszélgettem nem siettem nagyon.
- Lu, megkérhetlek, hogy segítesz elvinni a cuccaimat a tanáriba? - szólt felém kérdése. Balu már el is köszönt, miszerint majd magyaron látjuk egymást.
- Persze - feleltem egyszerűen majd megfogtam a könyveket és elindultam. Sajnos, mikor beértünk a tanáriba az üres volt. Nem tudom felfogni, hogy annyi tanár van még sincsenek a tanáriban amikor én is itt vagyok. Vagy ez mindig direkt így van kiszámítva? Fene se tudja.
- Köszönöm szépen. Most pedig menj órára, mielőtt még elkésel - utasított rám se nézve. Nehogymá' én legyek a szar. Nem tudom miért, de zavart ez a hidegség. Mármint, nem az időjárásra gondolok, hanem rá. Mintha nem történt volna semmi. Mintha sosem mosolygott volna rám olyan csábosan, hogy azt higgyem elájulok. Mintha sosem láttam volna féltékenynek. Mintha sosem aggódott volna értem. Mintha sosem próbált volna megcsókolni.
Az egész mintha.. meg se történt volna, maximum a régmúltban, ami már régen feledésbe merült. Mintha csak álmodtam volna az egészet.

2015. december 24., csütörtök

Boldog Karácsonyt!♥

Nagyon Boldog Karácsonyt Pudingjaim!♥
Remélem mindenki olyan ajándékot kap/ kapott amit szeretett volna és boldogan töltitek ezeket a napokat. Kellemes szünetet kívánok, pihenjétek ki a sulit aztán hajtsatok ezerrel félévkor.;)
Kellemes további ünnepeket drágák♥
Rész is lesz a héteen:$
Sziiasztook!☺
xx Friderika S.