Son

2014. december 29., hétfő

05. fejezet

Sziasztok! Nagyon, nagyon sajnálom ezt a rengeteg késést, de nem szeretnék magyarázkodni mert mindennek meg van az oka. A csúszások előfordulhatnak, főleg most. Szeretném ha ilyenkor nem fejeznétek le és sajnálom azt az 1 leiratkozót, de ez van. Ha nem tetszik valami, el lehet menni. Szerintem meg lehet érteni, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, mint ahogy az ember akarja. Mind1.
Utólag Boldog Karácsonyt és Kellemes Ünnepeket kívánok!!♥Köszönöm azoknak, akik még velem vannak és olvasnák a folytatást, a 2000+ megtekintést. Illetve várom a részről a véleményeket!:)
Imádlak Titeket!!
xx, Pudiing.






Nem szólt, hogy erre jön/jönnek Amerikából. Nem gondoltam, hogy bekötözött kézzel egy baleset után, a suli kezdete előtt találkozunk legközelebb. Teljesen váratlanul ért.

- Szia Lu, csini vagy. Csak nem suliba? - kérdezte az oly rég látott barátom, Justin. Még 7 évesen ismertem meg egy nyaralásunk közben, Amerikában.
**Visszaemlékezés**
- Anya, már megint esik az eső! - hisztiztem - A játszótérre akarok menni! - dobbantottam a lábammal.
- Igen, én is. Játszani akarok Lucával! - csatlakozott Kevin.
- Ahj, gyerekek, miért nem tudtok az itthoni játékokkal játszani, lehetőleg idebenn? - kérdezte anya hitetlenkedve, utalva a kb. 40 perccel ezelőtti manőverünkre Kevével. Kivittük a játékokat az udvarra ( van egy házunk ) és ültünk a vizes füvön, esőben játszva a játékautókkal. Már akkor is fiús voltam.
- Mert az úgy unalmas! - folytattam.
- Jó, gyertek, felveszitek az esőkabátokat. Kimegyünk a közeli játszótérre - adta meg magát anya. 
- Ez az, megyünk játszótérre! Gyere öcsi!
Anya felöltöztetett minket és ő is esernyőt ragadott meg magának, majd kiléptünk az ajtón a meleg lakásból. A játszótér csak pár utcányira volt tőlünk, ami talán 10 perc séta volt. Mikor bementünk egy fiú meg egy kislány kergetőztek a homokban, az apjuk pedig nevetett rajtuk.
- Úgy látom nem csak ti vagytok ilyen rosszak - mosolygott ránk anya - Na menjetek, gyorsan - gyorsan!
Odamentünk hozzájuk anya pedig jött utánunk. Az angolt kezdőként tudtuk, hiszen anya amerikai, ott született és megtanította a nyelv alapját.
- Sziasztok - köszöntünk Kevével - játszhatunk mi is?
- Persze gyertek! Én Justin Cox vagyok ő pedig a húgom Nana. Én 8 éves vagyok, ő pedig 7. Ti kik vagytok? 
- Én Boros Luca vagyok, hívj Lu-nak és 7 éves. Ő pedig az öcsém Kevin. Ikrek vagyunk.
- Az király! Ezentúl barátok vagyunk, oké? - kérdezte mosolyogva a fekete hajú és aranybarna szemű fiú. 
Így lettünk elválaszthatatlan barátok. Nem csak én és Ju, hanem Keve és Nana is. Így négyen.
- Úristen! - vetettem nyakába magam és szorítottam magamhoz - Hogy kerülsz ide? És Nana? Miért nem szóltál?
A lányok néha szoktak egyszerre több kérdést is a fiúkhoz intézni, de általában azok nem képesek arra, hogy több dologra is koncentráljanak. Az többnyire a nő neműeknek meg. Tisztelet a kivételnek.
- Nekem is hiányoztál, de nem kapok levegőt!
- Uh, bocsi - engedtem el.
- Egyébként Nana puszil de ő nem tudott eljönni. És meglepetésnek szántam. Remélem aludhatok nálatok a következő egy hétben, ugyanis osztálykiránduláson vagyok és a szállás egy fos.
- Persze, gyere be. Keve! Nézd ki van itt! - az említett már jött is. Kezet fogtak és üdvözölték egymást majd elfeledkezve rólam mentek a nappaliba a csajokról dumálva. Tipikus.
***
A suli hamar befejeződött. Természetesen mindenki tudta, hogy mi történt, és bombáztak a hülye kérdéseikkel még azok is, akik nem is ismernek. Népszerűség? Talán. A mai napon a nyelvi órákat élveztem a legjobban, ugyanis imádom a nyelveket. De ezt már mondtam, szerintem. Az óráim után Justin várt kint az iskola előtt. Többen is sugdolóztak, hogy "Ki ez a helyes pasi?" vagy "Vajon kit vár?" és ilyenek. Újabb pletykaáramlat. Elköszöntem a többiektől egy öleléssel illetve egy puszival majd Ju felé vettem az irányt. Ahogy elnéztem mindenki irigykedve méregetett. Haha.
- Szia, remélem a mociddal jöttél - köszöntem mosolyogva majd megöleltem - Most nagyon lusta vagyok sétálni, mert valaki miatt otthon felejtettem a deszkámat.
- Szia, arra állok. Milyen volt a suli?
- Elment. Te mi jót csináltál?
- Otthon, vagyis nálatok lazultam. Tiszta felüdülés volt. Amúgy még mindig kényelmes az ágyad, a fehérneműid pedig egyre dögösebbek. - kacsintott és csibész mosollyal az arcán fürkészett.
- Hülye perverz! - csaptam a tarkójára - Nem tanították meg, hogy ne nyúlj más személyes dolgaihoz?
- Naa! - biggyesztette le a száját - És amikor te beárultál anyuéknak, hogy pornó újságokat tartok az ágyam alatti cipős dobozban? Azóta mióta azok nincsenek velem, az életem kész rémálom! - kezdte a műsírást.
- Jajj, egyem a szíved. Azok a dolgok nem kisfiúknak való - mosolyogtam angyalian miközben belőtt hajába túrtam. (Ezt a dolgot csak én szeretem, vagy minden velem egykorú lány??) Szúrós szemmel nézett rám, és ha ölni tudott volna velük, már nem hiszem, hogy sorra kerülne egy újabb gúnyolódás.
- Csak nehogy lelökjelek a motorról - vette elő a rosszfiús vigyorát.
- Nem mered, túlságosan szeretsz! - dörgölődtem hozzá mint egy macska. Megpróbáltam dorombolni is de az nem jött össze Ju pedig jól kinevetett. Megesik. Végszóra megérkeztünk a motorjához, aminek imádom smaragdzöld színét.
- Mit szólnál  hozzá, ha elvinnélek valahová? - kérdezte miközben a táskámat levéve vállamról az ülés alá tette majd sisakot nyomott a fejemre.
- Hová? - kérdeztem, pedig úgy is tudtam, hogy nem fogja elmondani. Mint ahogy máskor sem.
- Titok - kacsintott majd felült a motorra én pedig mögé. Átkaroltam a derekát ő pedig közben beindította a csodagépet és megindultunk. Valahova.

2 megjegyzés: