15. fejezet

Sziiasztook!^^ Köszönöm a visszajelzéseket, nagyon jól esett, tényleg!♥ Sajnálom, hogy ennyit csúszott a rész de most kaptam meg a gépem, el sem tudjátok képzelni micsoda hiszti rohamokat produkáltam itthon, remélem ez is elnyeri majd a tetszéseteket. Ha gondoljátok írjátok meg, melyik fiú mellett álltok.;)

Ölelés :) 

Pudiing

A tanár úr elvezetett a tanáriig majd az ő kis irodájáig -mindenkinek van egy apró kis zuga-, ahol leginkább a bézs és sötétbarna uralkodott. Otthonosan volt berendezve az egész, volt két szekrény tele könyvekkel, a szoba közepén volt elhelyezve egy asztal mögötte egy, előtte két székkel. A tágas ablak alatt egy szintén barna színben úszott bőr kanapé helyezkedett el nem beszélve az ízléses lámpákról és dísztárgyakról. Nagyon jól nézett ki.  Leültünk egymás mellé, a nyitott ablakon bekúszott a már kissé hűs mégis jóleső levegő az egésznek kellemes hangulatot adva, mégis féltem, hogy mit szeretne közölni velem. Megköszörülte a torkát és rám nézett igéző szemeivel mire gondolataim tovaszálltak és egy üresfejű kis libának tartottam magam.

- Luca, gondolom nem tudod miért vagy itt - jelentette ki és látva bólintásomat tovább folytatta - Megkérdezhetném, hol voltál tegnap este? - ez volt az a kérdés, amitől a levegőm elakadt a szívem pedig készült kirobbanni a helyéről. Lelkembe bele-bele kapott a bűntudat, hogy én mégis mit műveltem az elmúlt éjjel.

- O-otthon voltam, a testvéremmel Kevinnel. Még együtt is aludtunk, megkérdezheti - próbáltam túltenni magam a dadogáson és idegességen, de szerintem tisztán láthatta rajtam, hogy valami mégsem oké ezzel a sztorival.

- Biztos nem keveredtél bajba vagy ilyesmi? Nekem nyugodtan elmondhatod és megpróbáljuk megoldani a dol-..

- Nincs semmi, úgy van ahogy mondtam. Ennyi lenne? - szakítottam félbe majd felpattanva az ajtóhoz sétáltam. Már nyitottam volna ki, mikor egy kéz fonódott csuklómra, puha érintése bizsergést váltott ki belőlem és éreztem, ahogy az arcom felforrósodik miközben szembe fordít magával. Kezét végighúzta karomon én pedig egy pillanatra megszédültem. Nem volt helyes az amit mindketten éreztünk, amit szinte tapintani lehetett a levegőben. A két keze az arcomra tévedt és mélyen a szemembe nézett, szinte lelkemig hatolt. Közelebb hajolt és halkan suttogva annyit mondott: - Aggódom érted. 

Még közelebb hajolt, végül én is így tettem. Orrunk összeért, leheletét éreztem az arcomon. A pillanatot egy kopogás és An hangja szakította meg. Amint közölte, hogy vissza kéne mennem órára a fontos anyag miatt, úgy löktem el - talán még túl indulatosan is - magamtól, felrántottam az ajtót és nem törődve  a döbbent szempárral fogtam meg Ann kezét és húztam magam után a nyelvi terem felé.  Mikor bementünk a tanár üdvözölt és megmondta, hol tartottunk. Kinyitottam a könyvem és próbáltam kizárni a Mr. Kraz-zal történt dolgokat és heves szívverésemet. Valahogy ez nem sikerült, gondolataim mindig visszakerültek Hozzá, ez pedig kikészített. 

Spanyol után egy nehéz történelem majd pedig egy élvezetes rajz következett. A feledat az volt, hogy rajzoljuk le egy érzésünket én pedig egy bizonyos érzést elnyomva a hiányra gondoltam. Hiányoztak a régi barátaim, Justin és a gyönyörű testvére, ki egyik legjobb barátnőm. Így próbáltam ezt lerajzolni, szerintem egész aranyos lett. Aztán pedig fizika következett az osztályfőnökkel. Az egész órán nem mertem felnézni, pedig éreztem magamon perzselő tekintetét. Vörös hajú barátnőm felelt elsőnek őt pedig Balu követte. Szünetben az egész osztály együtt volt lent az udvaron az egyetlen árnyékos padnál, odacsapódott pár tizedikes is meg talán három tizenegyedikes illetve még más osztályból és édes testvérem.  Röhögtünk és szórakoztunk egymással és nagyjából mindenkinél pepsi kóla volt, de komolyan. Nincs is annál jobb. Kev megint próbált zsarnokoskodni a reggeli képpel de szerencsére csak páran látták, mikor kilöktem a kezéből az először a padra, majd a salakos földre zuhant. Sipítva ugrott utána, amin szintén nagyot derültünk. Magyaron év eleji felmérést írtunk, dupla angolon szintén illetve magnós feladatokat oldottunk meg. Kicsengetéskor az osztály egy emberként lódult az ajtó felé aminek az volt a kára, hogy így is akartunk kimenni rajta, egyszerre. Végül valamelyikük kilökött az ajtón hátha haladunk, viszont erre egyáltalán nem számítottam, az egyensúlyom megbillent már vártam mikor esek le a kemény földre de végül egy mellkas és kéz birtokába estem a hideg padló helyett. Zavartan felnéztem és a sok, folyosón a kijárat felé igyekező emberek közül pont Jason karjai között kötöttem ki.

- Tudtam, hogy úgy is visszatalálsz hozzám - kajánul vigyorgott rám mire én megforgattam a szemem és mellkasába bokszoltam. Felnevetett és elengedett mikor találkozott gyilkos tekintetemmel. A suliból már An, Áron, testvérem és jó barátaim társaságában távoztam. Végül már csak hárman maradtunk, ugyanis meginvitáltam An-t, hogy együtt tanuljunk és lekössük magunkat. Kapott az ajánlaton és nem is tettünk másképp. Mondjuk a tanulás helyett sorozatot néztünk és azon álmodoztunk, hogy egyszer majd Scott értünk fog harcolni, illetve Stiles értünk csorgatja a nyálát. Nincs is jobb álom ezeknél, nemde? Hat óra után hazaindult, mikor kikísértem a kapun ő pedig egy irányba nézett és kérdést intézett felém: - Ismered őt? - biccentett a kerítésünknek dőlt alakra. Szemeim elkerekedtek majd megráztam a fejem - Nem, nem tudom ki ez - vontam vállat - Holnap találkozunk a suliban, jó légy! - öleltem meg. Visszaölelt majd ő is kedvesen elbúcsúzott. Amint elkanyarodott visszafordultam és odamentem a fiúhoz.

- Mit keresel itt?